2018. június 16-án 24 tanuló ballagott el iskolánkból.

Sebestyén Attila osztályfőnök ezen szavakkal búcsúzott ballagó diákjaitól…

   Eljött a búcsú pillanata. Az a pillanat, amely mindig mindenkit szomorúsággal tölt el. Valami elmúlik, ami kedves volt nekünk, valahonnan el kell mennünk, ahol jól éreztük magunkat, valakit el kell hagynunk, akit szerettünk. A búcsúzás mindig fájdalmas, de mindig egy új lehetőség, egy új út kapuját nyitja meg a búcsúzónak.

Hozzátok szólok most kedves osztályom:

   Különlegesek vagytok, valamennyien egyediek és megismételhetetlenek. Mikor megszülettetek, hoztatok magatokkal egy titokcsomagot, amiben benne van minden szép és jó, amit majd embertársaitoknak adhattok, minden, amiért érdemes volt megszületnetek. De ezt a csomagot egyedül nem tudjátok kibontani. Ezért kaptátok a szülőket, a jó tanítókat, tanárokat.

Ezeknek a csomagoknak a mélyén most még ott lapul a nagy titok. Hiszem, hogy továbbra is megkaptok minden segítséget ahhoz, hogy megéljétek életetek nagy pillanatát, amikor megértitek, hogy nem véletlenül születtetek, hisz életeteknek pontos oka, célja és értelme van.

   Most továbbindultok erről az első állomásról nagy utatokon. Ezen az úton én már csak messziről követhetlek benneteket, de ott lesznek a szüleitek, új tanáraitok, akik segítenek a nagy feladatban.

A felnőtté válás egyik fontos jellemzője, hogy tudtok nyitottak lenni mások gondjai felé, észrevenni, ha a másik segítségre szorul, és legfőképpen megtanultok hálásnak lenni.

   Hálásnak a szüleiteknek, akik gondoskodó szeretete és figyelme fontosnak tartotta, hogy az iskolában mindenetek meglegyen, ami a tanuláshoz kell, és teljes lélekkel lehessetek jelen a mindennapokban, bízva abban, hogy jó kezekben hagy benneteket.

   Köszönjétek meg ezen az első életfordulón, hogy jól indulhattatok.

Háláljátok meg azzal, hogy helytálltok a választott iskolában, bizonyítsátok be, hogy megérdemlitek a kapott gondoskodást.

Más környezetbe kerültök majd, ahol sokszor nagyon-nagyon erősnek tűnik a rossz. A rosszat jóval lehet legyőzni! Legyetek odaadóak, összerendezetek, másokért élők, akik helytállnak, türelemmel, szeretettel. Hallgassatok a jó szóra, fogjátok meg a segítő kezet, ha nyújtják felétek.

   Ha csak egy ember van, aki törődik veled, már minden esélyed megvan arra, hogy elkerüld a buktatókat. Soha ne felejtsétek el, hogy nem vagytok egyedül! Vannak szüleitek, testvéreitek, igaz barátaitok és mi is itt vagyunk, a volt tanáraitok, akik úgy ismerünk benneteket majdnem, mint a szüleitek, hiszen előttünk nőttetek fel kisgyermekből fiatalemberré. Hozzánk bármikor fordulhattok, gyertek bátran!

   Útjaink, hamarosan elválnak, de hiszek benne, hogy hamarosan valahol ismét keresztezni fogják egymást. A hét folyamán megragadt bennem egy gondolat Kassák Lajostól idézve, ami igazán jellemző a mi iskolánkra:

   „Aki elment, az elment, de aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen.”

Útravalóul Boldog Teréz anyától idézek:

Himnusz az élethez

Az élet egyetlen esély – vedd komolyan

az Élet szépség – csodáld meg

az Élet boldogság – ízleld

az Élet álom – tedd valósággá

az Élet kihívás – fogadd el

az Élet kötelesség – teljesítsd

az Élet játék – játszd

az Élet érték – vigyázz rá

az Élet vagyon – használd fel

az Élet szeretet – add át magad

az Élet titok – fejtsd meg

az Élet ígéret – teljesítsd

az Élet szomorúság – győzd le

az Élet dal – énekeld

az Élet küzdelem – harcold meg

az Élet kaland – vállald

az Élet jutalom – érdemeld ki

az Élet élet – éljed!

Sok sikert kívánok nektek a nagybetűs életben, és remélem, mindannyian eléritek kitűzött céljaitokat. Jó utat nektek!